Back to top

Gergő Samuné Kretschma Karolina. Olajfestmény, 1916 körüli. Mérete: 58x63 cm.

Hónap műtárgya
Történeti gyűjtemény
Gergő Samuné
Gergő Samuné
Gergő Samuné Kretschma Karolina. Olajfestmény, 1916 körüli. Mérete: 58x63 cm.

Körmend egészségügyének alakulására nagy hatással volt a Grünbaum család több generációs orvosi tevékenysége, melynek egyik legjelentősebb képviselője alighanem Grünbaum, későbbi nevén Gergő Samu (1844-1928) volt. Kevesen tudják azonban, hogy felesége is elévülhetetlen érdemeket szerzett Körmend társadalmi életében.

Gergő Samuné, leánynevén Kretschma Karolina 1874-ben kötött házasságot Grünbaum Samu orvossal, akivel három gyermekük született: Ilona, Imre és Győző. 1886-ban a család katolizált, nevét pedig Gergőre változtatta. 1914-ben az uralkodó nemesi címet adományozott a famíliának.

Kretschma Karolina tevékenyen részt vett a férje által alapított körmendi Vöröskereszt Egylet munkájában, amely az I. világháború alatt a város legjelentősebb egyesületévé emelkedett. A szervezet elsődleges feladata a sebesültek ápolásának megszervezése lett, emellett pedig adományokat gyűjtött és osztott a rászorulóknak. Gergő Samuné 1911-től a helyi Általános Jótékony Nőegylet elnöki tisztjét is betöltötte, ahol szintén elsősorban a segélyezés területén szorgalmatoskodott. Agilis természetéről – akkor épp egy jótékony célú fehérneműgyűjtés kapcsán – így számolt be a helyi sajtó: „Dr. Gergő Samuné […] egy hölgybizottság élén három éve törhetetlen kitartással, ebédlőjét valóságos szabóműhellyé átalakítva fáradhatatlanul foltozgatja, javítgatja a sok elrongyolódott fehérneműt.” 
Érdemei elismeréseként 1916 márciusában a Vörös Kereszt II. osztályú díszjelvényét is megkapta. 
Halálakor, 1934-ben a Magyarság című napilap ezekkel a sorokkal emlékezett meg róla: „Özv. körmendi Gergő Sámuelné dr.-né Kretschma Karolina 85 éves korában Szombathelyen meghalt. Baselly Rezsőné báróné édesanyját gyászolja az elhunytban. Az elhunytról felemlítjük, hogy a világháború egész lefolyása alatt, bár már akkor is magasabb életkorban, önkéntes ápolónői szolgálatot teljesített.”

Az itt bemutatott festmény 1916 után készülhetett, erről tanúskodik, hogy Gergő Samuné már a Vöröskereszt díszjelvényével a ruháján szerepel rajta. Fekete öltözetéből ugyanakkor arra is következtethetünk, hogy a képet esetleg fia, Győző 1919-es halála után festhették róla.