A körmendi Turcsányi család hagyatékából 1984-ben vásárlás révén került a múzeum tulajdonába, eredetileg az evangélikus iskola szertárában őrizhették.
A reformkorban eljött az ideje a nemzeti nyelven szerkesztett glóbuszok kiadásának, ezért Nagy Károly (1797-1868) csillagász 1839-ben javaslatot tett a Magyar Tudományos Akadémiának, hogy magyar feliratú földgömböket adjanak ki. Az Akadémia elfogadta a tervet, a földrajzi nevek magyarra fordításával Bajza Józsefet, Bugát Pált és Vörösmarty Mihályt bízta meg. A glóbuszok tartalmát Nagy Károly tervezte, a pontos térképrajzot Kirillovics Euthimiusz hadnagy szerkesztette. A rézmetszeteket Bernhard Biller bécsi rézmetsző, a gömböt és állványát Lukács Dénes készítette, míg a költségeket gróf Batthyány Kázmér (a Körmenden birtokos Batthyány Gusztáv öccse) fedezte. A bőkezű mecénásnak köszönhetően 200 példányt ingyen osztottak ki a jelentkező iskolák között. Ezek közül egy tucatnyi maradt fenn közgyűjteményekben.
A földgömböt egy fa szerkezet tartja, mely áll három lábból, négy karból és egy naptárkeretből. A naptárkeret vagy horizontkör belső körén a kelet és nyugat ponttól észak és dél felé haladó beosztás; a következő körben az állatövi jegyek grafikus rajza és magyar megnevezése található. Az ezt követő körben asztrológiai naptár látható. Ezután a Gergely naptár napjainak jelölése, majd a hónapmegírások köre következik. A legkülső körön találhatók az égtájak.
Maga a földgömb: gipsz bevonatú préselt keménypapírra 18 színezett rézmetszetű szelvényt és két pólussapkát ragasztottak. Sárgaréz mediángyűrűben forog. A glóbusz felirata: „Elsö magyar FÖLDTEKE a’ legujabb kútfök után átmérője 316’5 millimétre BÉCS 1840 metszette Biller”. A feliratból kitűnik, hogy Nagy Károly a méterrendszer híve volt, pedig a korszakban a bécsi hüvelyket használták a gömbök átmérőjének meghatározására (Magyarország csak három évtizeddel később tért át a méterrendszerre). A földgömbön a fokhálózat 10°-onként, vékony vonallal megrajzolt. Vastagabb vonallal kiemelten ábrázolták a sarkköröket és a térítőket. Igen finom rajzolatú, aprólékos csíkozásos domborzatábrázolás mutatja a felszínformákat, emellett pontsorral jelölt országhatárrajz fejezi ki az egyes területek politikai hovatartozását, vagyis komplex politikai-domborzati glóbuszról beszélhetünk.
A földgömbre került névanyag a magyaros írást követi. Számos, ma már nem használt alakkal is találkozhatunk, mint pl. a szorúlat, bemenet. A Csendes-óceán Éjszaki és Déli Csendes Tengerként szerepel. A korabeli magyarországi települések közül Buda, Pest, Pozsony, Sziget, Kolosvár, Nagy Szeben, Temesvár, Petervár, Fiume szerepel. A vízfolyások: Duna, Inn, Tisza, Dráva, Száva, Maros. A viszonylag kevés számú domborzati név között a Kárpát hegyek és a Balkán hegy neve szerepel. Magyarország nevét nem találjuk, a határrajz a Habsburg Birodalmat jelöli, neve pedig AUSTRIA.
A földgömb készítője, Nagy Károly 1797-ben született Rév-Komáromban. Bécsben folytatott matematikai és természettudományi tanulmányokat, majd hosszabb időt töltött az Egyesült Államokban, ezután Bécsbe tért vissza. 1832-ben az Akadémia levelező, majd 1836-ban rendes tagjává választotta. 1845-ben Batthyány Kázmért követve elhagyta Bécset, s Bicskére, a gróf egyik birtokára költözött. Itt egy dombon építette fel csillagászati obszervatóriumát. Az 1849-ben külügyminiszteri posztot betöltő Batthyány Kázmér javait a szabadságharc leverése után elkobozták, Nagy Károlyt is meghurcolták. Ezt követően obszervatóriumát „felajánlotta” az uralkodónak, és Magyarországot elhagyva Párizsba költözött, ahol 1868-ban hunyt el.
Felhasznált irodalom: Márton Mátyás: Nagy Károly földgömjei. In: Geodézia és Kartográfia 2010/12.