A mai Őrség területe Szent István uralkodásának idejében alakult ki, és a 11-12. században a magyar szállásterület legnyugatibb szélét képezte. Az kiváltságolt őrök által lakott területet a Batthyány család kapcsolta össze Körmenddel, hiszen az Őrség 1524-től, Körmend 1605-től volt a főúri família birtokában. Az őriszentpéteri templomot a Batthyányak már 1550 körül erőddé alakították, és gyalogos katonákat helyeztek el benne. A 17. század első felében 50 lovas és 50 gyalog volt a teljes létszám a kapuval, bástyával ellátott kastélyban. A század második felében a Batthyányak próbálták megnyirbálni őrségi jobbágyaik kiváltságait, fokozták a robotterheket, aminek következtében 1678-ban az Őrségben fegyveres felkelés tört ki, amit a földesúr levert. Az őrségiek a református hitük megtartása miatt is szembe kerültek az ellenreformációt támogató katolikus Batthyányakkal. Az erőszakot is alkalmazó földesuraknak azonban nem sikerült áttéríteni őket, s az Őrség lakossága megmaradt reformátusnak. A terület jogaiért vívott harcnak az 1848-as jobbágyfelszabadítás vetett véget, az 1850-es évek birtokelkülönözési perei során Batthyány Zsigmond földesúr és az Őrség minden nehézség nélkül megegyezett.
A Batthyány családon kívül kereskedelmi kapcsolat is összefűzte az Őrséget és Körmendet, hiszen a város az Árpád-kortól kereskedelmi központ volt, népes vásárain gyakran megfordultak az őrségi kézművesek, esősorban fazekas portékáikkal. Ma pedig a turizmus jelenti a két terület közti kapcsolatot: az Őrségbe látogató jó érzéssel pihenhet meg a dombtetőkön meghúzódó apró falvakban, ahol könnyű megtalálni a valódi szépséget, a nyugalmat, csöndet, a természetközeli lét pótolhatatlan harmóniáját; ha pedig a közeli Körmendet keresi fel, akkor megtekintheti a térség legjelentősebb barokk kastélyát, a gyönyörű várkertet, benne a nemrégiben felújított Vadászlakkal.