Magyarország utolsó nemzeti nádora, gróf Batthyány Lajos 1765. október 26-án hunyt el rohonci kastélyában. Halálának 250. évfordulóján a körmendi múzeum konferenciával emlékezett a főúrra, majd az ülés előadásait tanulmánykötet formájában jelentette meg.
A tanulmánykötet célja, hogy méltóképpen megemlékezzen Batthyány Lajosról, s életét és tevékenységét különböző szempontokból mutassa be. Az első tanulmány a nádor halotti beszédeinek segítségével vázolja fel a főúr egyéni életútját. Batthyány legfontosabb tisztsége a nádori pozíció volt, melyet 1751 és 1765 között töltött be. Nádorrá választásáról, valamint feladatairól két írás szól a könyvben. A tanulmányokból kiderül, hogy Batthyány Lajos valóban ideális személy volt a magas pozícióra, hiszen nemcsak családjának a dinasztia szolgálatában szerzett érdemei, hanem világlátása, politikai tapasztalatai is kortársai fölé emelték, emellett képes volt a kor színvonalának megfelelő bürokratikus eljárások irányítására, a közügyek iránti elkötelezettsége pedig megkérdőjelezhetetlen volt. A királynő hálája nem maradt el: Batthyány Lajos számos fontos kitüntetést kapott, melyek közül a legjelentősebbek az Aranygyapjas Rend és a Szent István Rend voltak. A kötet három tanulmánya foglalkozik Körmend és a nádor kapcsolatával: a Batthyány élete végén kirobbant parasztmozgalom eseményeivel, az általa építtetett – a kastély-együttes részét képező – fedett lovarda építéstörténetével és a városba telepített kézművesek helyi társadalomban betöltött szerepével. A tanulmányok sorát a nádor öccsét és második fiát bemutató írások zárják: a család számára a hercegi címet megszerző Batthyány Károly tábornagy a bécsi udvari nemesség elitjébe tartozott, Batthyány József hercegprímás pedig a magyar katolikus egyházszervezet élén állt a 18. század utolsó negyedében.
A 208 oldalas, képekkel gazdagon illusztrált kötet a körmendi múzeumban vásárolható meg 2200,- Ft-os áron.
