Szombaton a "Légy ott a kertben" elnevezésű programunk keretében az érdeklődők Szinetár Csaba zoológus vezetésével vehettek részt két várkerti sétán, melyeken a kastélypark élővilága került bemutatásra. A résztvevők számára is meglepetésként egy Salomon Gessner vers szövegét helyeztük el a Várkert vadregényes szegletében megbúvó Gessner emlékkövön.
A vers szövege így szól:
„Midőn azt, aki Városban lakik, fület öklendező zajgás és lárma veri fel álmából;
midőn szomszédjának fala elfogja a feljövő Nap kedves sugárit előle, s
tömlöcre vetett tekintete nem láthatja a Hajnal hasadását: engemet akkor a
Reggel lassú szellőcskéi s a kedvesen csevegő madarak ébresztenének fel.
Üresen hagynám ágyamat; s elibe szaladnék a feljövő Napnak a hímes
rétekre vagy a szomszéd halmokra, s tetejeken énekleném örvendezésimet. Mert
mi tölt nagyobb örömet szívünkbe, mint a szép Természet, midőn rendes
rendetlenséggel zavarja össze véghetetlen különbségű szépségeit? Vakmerő
Ember, hogy mered te a Természetet szerencsétlen majmolású mesterség által
ékesíteni? Építs bár Labyrinthust zöld falakból, s kimért messzeségre ásasd
hegyesre nyirbált Taxusodat; útaid rostált fövenyből légyenek, hogy a dudva ne
akadályozza lépésidet: én részemről a természeti rétet választom, s a gazos
ligetet. A Harmoniának titkosabb törvényei szerént rendelte el az ő
különbségeket s összezavarásokat a Természet, s Lelkünk titkos örömmel érzi
azt.”
Salomon Gessner (1730–1788)
